Egyéb megnevezés:  rektoszkópia

Célja:
A végbél és a végbélnyílás belső felszínének megtekintése, vérzésforrás (polip, aranyér, daganat, nyálkahártyagyulladás, kifekélyesedés, végbélberepedés, stb.) keresése, de vizsgálat közben mód van pl. szövettani mintavételre is.

 

A vizsgálat menete:

A vizsgálat során az orvos egy 20-25 cm hosszú, egyenes fémeszközzel a végbél egészét és általában a szigmabél alsó szakaszát is át tudja tekinteni. A rektoszkópnak nevezett eszközben fényforrás is van, és rajta keresztül egy apró fogóval szövetmintát is tud venni a vizsgáló a gyanúsnak ítélt területből. Jól láthatók a bél daganatai, szűkületei, a nyálkahártya gyulladásai.

A vizsgálat rendszerint úgynevezett térd-könyök testhelyzetben történik, vagyis a beteg feltérdel a vizsgálóasztalra és lekönyököl. Idős, rosszul mozgó, fájós térdű, illetve csípőjű betegeknél bal oldalfekvésben is szokták végezni, de van, aki a hasra felhúzott lábakkal, hanyatt fekteti a beteget. Vizsgálat közben egy kis pumpával időnként levegőt fúj be az orvos a bélbe, hogy az összefekvő bélfalak szétnyíljanak.

Előkészítés:
A rektoszkópiához előkészítésként mindössze 1-2 beöntés szükséges. A beöntés során kb. ujjnyi vastag gumicsövön keresztül, mintegy 0,5-1 liternyi vizet vagy a végbél tisztulását elősegítő vizes oldatot juttatnak a végbélbe, amit a beteg néhány percen keresztül bent tart, majd többször elmegy wc-re.

Végbéltükrözés előtt a betegnek nem kell hashajtót bevennie, sőt, az sokszor inkább zavarja, mintsem segíti a vizsgálatot. Éhgyomorra sem kell maradnia, hisz az elfogyasztott táplálék csak fél-egy nap múlva, vagy esetenként még lassabban jut le a végbélbe.

Figyelem!:
Ha a beteg vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (pl. Syncumar), a vizsgálat előtt feltétlenül közölje ezt orvosával, mert ilyenkor szövetminta vétele esetén a szokottnál erősebb vérzés léphet fel, amit nehéz lehet uralni!


Előfordulhat, különösen, ha a vizsgálat során az orvos szövettani mintát vett, vagy ha az pl. vérző aranyér, végbélberepedés miatt történt, hogy a vizsgálatot követő székeléskor a beteg kevés vérzést észlel. Ez általában normális jelenség. Tartós vagy nagyobb mennyiségű vérzés esetén a betegnek orvoshoz kell fordulnia!

Általában nincs rá szükség, de nem árthat, ha van a betegnél wc-papír, esetleg egy kis törölköző, netán tiszta fehérnemű.

Veszélye:
A végbél sérülése, falának kilyukadása, főként akkor, ha a beteg vizsgálat közben hirtelen nagyot mozdul, vagy a bél fala daganat vagy gyulladásos betegség következtében elvékonyodott, de ez nagyon ritka szövődmény. Szövettani mintavétel után kisebb-nagyobb vérzés előfordulhat.

Fájdalom:
A vizsgálat általában nem fájdalmas. A levegő-befújás feszítő érzést okozhat, és bizonyos esetekben a végbél-szigmabél határán lévő kanyarulaton történő átjutás is kellemetlen lehet.

Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Leírásra kerül, hogy mekkora bélszakaszt sikerült áttekinteni (általában 14-24 cm-es szakaszt), van-e ezen a szakaszon nyálkahártya-eltérés, gyulladás, fekély, daganat, vérzés, aranyér, történt-e szövettani mintavétel. Szó lehet arról, milyen további vizsgálatokra lehet szükség (pl. irrigoszkópia, kolonoszkópia).