Az elvégzendő vizsgálatokat mindig a kezelőorvos rendeli el. Először általában kiterjedtebb laborvizsgálatokat végeznek, később már csak a kóros értékeket mutató terület eredményeit kontrollálják.

A gyakorlatban számos laborvizsgálatot alkalmaznak, jelen áttekintésünkben azonban kizárólag a vérből és vizeletből történő meghatározások fajtáit, értékelését és használhatóságát ismertetjük.

A vérvételt általában éhgyomorra végzik a könyök, az alkar esetleg a kézfej vénáiból. A levett vért ma már automata készülékek vizsgálják, hogy az emberi tényező miatti bizonytalanságot kiküszöböljék. A kapott értékeket a leleten megadott két szélső (úgynevezett referencia) értékekhez viszonyítják.

A vérvétel sikerét és kivitelezését nagyban megkönnyíti, ha a beteg a vérvételt megelőző napon ügyel a kellő mennyidségű folyadékbevizelre, a vizsgálatra nem kiszáradt állapotban érkezik.

A vérből végzett laborvizsgálatokat a következő csoportokra oszthatjuk:

Vérkép vizsgálatok

A haematokrit meghatározása a plazmában található sejtes elemek arányáról ad felvilágosítást. A haemoglobin az oxigén vérpályán belüli szállításában játszik szerepet. Mindkét eredményt csak a vörösvérsejt számmal együttesen szabad értékelni.

A vérsejtsüllyedés mérés során a vér alakos elemeinek egy speciális csőben történő ülepedését vizsgálják egységnyi idő (1 óra) alatt. A vérsejtsüllyedés gyulladásos folyamatokban, vérszegénységben, autoimmun betegségben, terhességben, daganatos megbetegedésekben, stb... gyorsabb a normálisnál.

A minőségi vérkép nagyon fontos adatokkal képes szolgálni a szervezet kóros elváltozásairól. A vizsgálathoz egy csepp vért üveglapra kennek, azt megfestik, majd mikroszkóp alatt megvizsgálják. A fehérvérsejtek különböző típusait vizsgálják, azok arányaiból vonhatók le következtetések, ami útbaigazítást ad a további szükséges vizsgálatokhoz.

A különböző alakú fehérvérsejtek megszaporodása vagy csökkenése mást és mást jelent:

• a karélyos magvú fehérvérsejtek megszaporodása bakteriális fertőzés, leukémia esetén jellemző

• limfociták megszaporodása vírus fertőzésekben fordul elő

• az eozinofil festődésű fehérvérsejtek megszaporodása allergiás folyamatokra utal, illetve bélférgesség, bizonyos daganat-típusok esetén fordul elő

• a bazofil festődésű fehérvérsejtek megszaporodása tumorokban, leukémiában jellemző

• a monocita (egymagvú sejtek) számának emelkedése egyes egysejtű fertőzésekben fordul elő.

Ionvizsgálatok

Az ionok vizsgálata a víz- és sóháztartás állapotáról ad pontos képet. Az ionok a sejtekben és a sejtek közti térben helyezkednek el.

A kálium különösen fontos szerepet játszik a szervezet működésében. Vízhajtók hatására lecsökkenhet a kálium szintje, viszont csökkent veseműködés esetén megemelkedik a kálium a vérben.

A kalcium és a foszfor értékek a csontanyagcsere állapotáról tájékoztatnak. A kalcium és foszfor vizsgálatát mindig egyidejűleg kell végezni.

A vas meghatározása a vörösvérsejtek vastartalmáról ad felvilágosítást.

A konyhasót alkotó nátrium csökkenése vízhajtók hatására, hányás, hasmenés következtében lép fel, de a vese- és keringési eredetű alszár vizenyő és a hasvízkór is sok nátriumot von el a vérből.

A magnézium egyes enzimek fontos alkotórésze, a szervezet magnézium igénye magas. Főleg a csontok és a fogak tartalmaznak sok magnéziumot. Alkoholizmusban, hasmenés, myeloma multiplex, hiányos táplálkozás és tartós mesterséges táplálás esetén, egyes kemoterápiás anyagok alkalmazása során lecsökken a vérben a magnézium szint.

A klór szintjének emelkedése a vérben a vastagbél teljes vagy részleges eltávolítása után, bélsipoly esetén, fokozott vízvesztéskor lép fel. A klór szintje csökken tartós hányás, sószegény táplálkozás és jelentős izzadás esetén.

Enzim vizsgálatok

A máj enzimek a máj működési zavarairól adnak képet.

A leleteken megtalálható ALAT illetve SGOT rövidítés a májban és a szívizomban előforduló enzimet, az úgynevezett "szérum aszpartat aminotranszferázt" jelöli.

A "szérum glutamat-piruvat-tranzamináz enzim" minden sejtféleségben megtalálható, de legnagyobb mennyiségben a májsejtekben. Leletekben előforduló rövidítései: ALAT, SGPT. Értékei megemelkednek heveny és idült májbetegségekben, máj daganatos áttétei esetén. Értékelésénél nagyon fontos az SGOT/SGPT arány változásainak figyelembe vétele.

Szinte valamennyi szövetben előfordul az úgynevezett "alkalikus foszfatáz" nevű enzim, mely a lúgos vegyhatású foszfát észterek bontásában játszik szerepet. Vizsgálata azért különösen fontos, mert emelkedése csontfolyamatokra utalhat.

A "savanyú foszfatáz" emelkedett értéke a prosztata daganatának előzetes - tapintás alapján felállított - gyanúját támaszthatja alá.

Máj daganatos áttétei esetén értékelhető az úgynevezett LDH nevű enzim emelkedése, mely a szénhidrát anyagcsere utolsó lebontási lépcsőjét segíti elő.

A vérben található létfontosságú anyagok

A húgysav a fehérje-anyagcsere végterméke. Megemelkedett értéke köszvényre utalhat. Leukémiás, limfómás betegek kemoterápiás kezelése során is megemelkedhet az értéke.

A lipidek a szervezet vízben nem oldódó zsírszerű anyagai. A lipidek összetevői a következők: trigliceridek, koleszterin-féleségek és foszfolipidek. A lipidek a vérben fehérjékhez kötve szállítódnak. A lipidek egyik fajtája, az alacsonyabb molekulasúlyú "LDL" koleszterin felszaporodása elősegíti az érelmeszesedés kialakulását, míg a sűrűbb, nagyobb molekulasúlyú, "jó koleszterinnek" is nevezett "HDL" koleszterin gátolja ugyanezt.

Az albumin a vér fehérje tartalmának egyik összetevője. Ez biztosítja sejtek közötti térből a sejtek felé irányuló normális folyadék áramlást. Ha lecsökken az albumin szint a vérben, a az áramlás iránya megfordul. A sejtek közötti térben lévő folyadék megszaporodása néha már látható vagy tapintható elváltozást okoz (alszárvizenyő, hasvízkór, stb.).

A globulin elektromos mezőben ("elektroforézis", leleteken "elfo") három összetevőre bontható, amelyeket a görög abc betűivel jelölünk: alfa, béta és gamma globulin. Daganatos elváltozásoknál a gamma globulin aránya a vér többi összetevőjéhez képest megnő az albumin rovására.

Bilirubin a vörösvérsejtek festékét adó hemoglobin lebontásakor keletkezik a májban, a csontvelőben és a lépben.

A májban glukuronsavhoz kapcsolódó bilirubint direkt bilirubinnak nevezik. A direkt bilirubin az epén keresztül a bélcsatornába kerül, majd "urobilinogénné" alakul, ami részben visszakerül a májba, részben kiválasztódik a vizelettel. A direkt bilirubin szintje az epevezeték elzáródásban, illetve májsejt szétesést követően szaporodik meg a vérben.

A glukoronsavhoz nem kötődő, úgynevezett indirekt bilirubin vízben nem oldódik, a vesén nem választódik ki. Májsejt széteséssel járó állapotokban megemelkedik a szintje a vérben, az epevezeték elzáródás nem befolyásolja a vérben lévő mennyiséget.

A karbamid nitrogén /CN/ a fehérje anyagcsere végterméke. A májban képződik és a vesén át ürül ki. Emelkedett szintje veseműködési zavarra utal.anyagcsere zavarainak kimutatására szolgál.

Hemoglobi A1c: a szervezet szénhidrát anyagcseréjéről ad egy komplexebb képet.

A vizsgálatot általában reggeli első vizeletből végzik.

A következő értékeket vizsgálják a vizeletben:

• fajsúlymérés: a vese működéséről és a só-víz háztartás jellegéről ad tájékoztatást.

• fehérje jelenléte: csak vesebetegekben mutatható ki.

• cukor jelenléte: a vizeletben cukor csak cukorbetegekben fordul elő.

• bilirubin: az úgynevezett "direkt bilirubin" szintje epevezeték elzáródásban, illetve májsejt szétesést követően szaporodik meg a vizeletben. Az "indirekt bilirubin" szintje az epevezeték elzáródásától nem változik, májsejt szétesés során megemelkedik a vizeletben.

• vizelet üledék: egészséges ember vizelete nem tartalmaz a vérben előforduló alakos elemeket, legfeljebb minimális mennyiségben. Ha vörösvérsejtek mutathatók ki, vérzés, gyulladás állhat a háttérben. Fehérvérsejtek jelenléte gyulladásos folyamatra utal.